Hugh Grant brit szívtipró pár éve kvázi műfajt alapítva - nem egyedül, persze - a Négy esküvő és egy temetés című vígjátékban, hát, bohóckodott. Sokan szerették a filmet, a moziiparban meg kifejezetten utánozni próbálták jópáran, nekem mindenesetre egy jelenet tetszett benne; ez - emberünk épp egy baráti esküvőn foglal helyet valahol a számára jobbára ismeretlen rokonság köreiben:

- Jó napot. Charlesnak hívnak.

- Ez ostoba vicc! Charles már húsz éve meghalt.

- Ööö... Az talán egy másik Charles volt.

- Azt mondja, nem ismerem meg a saját öcsémet?!