A Bugsy Malone egy méltatlanul elfeledett film; Alan Parker 1976-os kísérlete arra, vajon miként dramatizálna tovább egy gengszter drámát, ha minden szerepet gyerekek játszanának. És lőn. A dolog működött, a végeredmény izgalmas is, aranyos is. A szereplők imádnivalóak. Más ne mondjunk: a "női" főszereplő a tizenegy-két éves Jodie Foster volt.

Az általa alakított karakter, a tipikus gengszter-filmbeli "rosszlány", énekesnő a mulatóból, bizonyos Blousey Brown beszélget romantikus estén a címszereplő kissráccal, akarom mondani, new yorki menő alvilági csávóval, Bugsy Malone-nal, annak eredeti hivatását firtatva:

- Bunyósokat hajtok fel, bokszolókat.

- Igazán?

- Régebben én is bunyóztam.

- Tényleg? És hogy ment?

- Akár világbajnok is lehettem volna.

- Komoly?

- Hogyne. Néhány akadályt leszámítva.

- Például?

- Az állkapcsom üvegből van. A lábam pipaszár. A kondim pocsék... Főleg pedig...

- Folytasd!

- ... Beijedtem.